1.0Gastrorékahttps://gastroreka.cafeblog.hugastrorékahttps://gastroreka.cafeblog.hu/author/hegycsucs_reka/<p>Hiroshimából tömegközlekedéssel és komppal átutaztunk Miyajima szigetére. Ez a kis sziget számomra egy észak-olasz kisváros Varenna hangulatát idézte. Gyönyörű szép kék tengerével, homokos partjával, szabadon kószáló őzikéivel, szűk utcácskáival teljesen elvarázsolt. Miyajima évezredek óta szent hely, jelentése „szentély sziget”.</p> <p><!--more--></p> <p>A shintó szokás szerint itt sem szülni, sem meghalni nem szabad, sőt sokáig a fákat sem lehetett itt kivágni. Gyönyörű fás-bokros, ligetes a terület. A sziget legfontosabb shintó szentélye az Itsukushima.</p> <p>A komplexum ötvenöt kisebb szentélyt, templomot és egyéb épületet foglal magába. Tulajdonképpen cölöpökön áll a tengerben, ezért nem mindegy, hogy apálykor vagy dagálykor látjuk.</p> <p>A szentélycsoport mellett a tengerből magasodik ki az egyik legnagyobb japán torii kapu, csodálatos látvány.</p> <p>A szigeten végre kószálhattam kicsit a tengerparton, gyűjthettem kagylócskákat, meg homokot. Hiroshimában már bemerítettem a kezem a tengerbe, és találtam két kagylócskát is, de ott úgy le volt betonozva, mint nálunk a Duna-part.</p> <p>A nap során komolyabb gasztronómiai élményeim voltak, mint előtte. Útközben szintén nasikat ettem, a vasútállomáson végre natúr mogyorót is kaptam, valamint megpróbálkoztam egy sajtos keksszel, ami valójában édes keksz volt, sós-sajtos krémmel töltve (többször tettem rá utalást, hogy Japánban semmi sem az, aminek látszik).</p> <p><img class="size-large wp-image-113 aligncenter" src="https://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/myjajima-600x338.jpg" alt="" width="600" height="338" /></p> <p>Miyajimán sok utcai árus volt. Az egyiknél megkóstoltam a nyársra húzott zöldségekkel, szójaszósszal ízesített polipot, tintahalat és aszparáguszt is. (Egy utastársam polipos pálcikája meggyőzött, aztán tintahalasat vettem magamnak, hozzátartozóknak meg aszparáguszost.)</p> <p><img class="size-large wp-image-128 aligncenter" src="https://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/miyajimaárus-600x422-600x396.jpg" alt="" width="600" height="396" /></p> <p>Ezután pedig sült gesztenyét ettem. Pinponglabda nagyságú gesztenyék voltak, igazán édes, finom ízzel. Ez még az olasz gesztenyénél is nagyobb volt, ilyen óriás szeműt még életemben nem láttam. A bazársoron vaslapon sütött osztrigát is árultak, de ezt kihagytam.</p> <p><img class="size-large wp-image-126 aligncenter" src="https://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/miyajimaárus2-600x393-1-600x366.jpg" alt="" width="600" height="366" /></p> <p>Miyajimán talán csak két órát töltöttünk - szívem szerint én maradtam volna még -, majd visszamentünk Hiroshimába. Komppal, vonattal és taxival értünk el a belvárosi szállodánkig. A kompon sört ittam.</p> <p><img class="size-full wp-image-115 aligncenter" src="https://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/meijitej1.jpg" alt="" width="448" height="511" /></p> <p>Az állomáson megkóstoltam az epres tejet, ez is a Meiji terméke. A szállodában elvileg működött egy olasz étterem, de este zárva volt.Vacsorára ezért a közeli bolt élelmiszereiből választottam. Panírozott csirkefalatkákat, fekete szezámos rizzsel, meg spagettit. Szilvabort kortyolgattam lefekvés előtt.</p> <p><img class="size-full wp-image-114 aligncenter" src="https://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/bento-600x423.jpg" alt="" width="599" height="391" /></p>richhttps://gastroreka.cafeblog.hu/files/2018/03/myjajima-150x150.jpg150150