Gastroréka

Champagnet inni Champagneban

Champagnet inni Champagneban, így szólt az egyik bakancslistás vágyam. Hálás vagyok azért, hogy már kétszer kipipálhattam. Élvezhettem a borászok vendégszeretét, gyönyörködhettem a Champagne-vidékben, kipróbálhattam a helyi gasztronómiát, mindezt lelkes, belga középkorúak társaságában. Champagne-túrára fel!

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen anno amikor a borokkal kezdtem ismerkedni, akkor a legjobbak kerültek a poharamba. Egyenes volt az irány a minőség felé. A jót megszeretni könnyű, talán túl könnyű is! A champagnenyal sem volt ez másként, amikor először kóstoltam már tudtam, hogy legalább egyszer az életemben el kell jutnom Champagneba. Egyik kedvenc közhelyemmel élve: nem vagyok Dagobert bácsi unokahúga, ezért nem volt teljesen egyértelmű, hogy mikor és hogyan valósul meg ez az életcél. Végül gyorsabban teljesült, mint gondoltam volna, ráadásul duplán is.

A lista többi pontjához hasonlóan ennek az “álomnak” a létrejöttét is az emberi kapcsolataimnak köszönhetem. Régi, kedves barátnőm éveken át egy Brüsszel közeli flamand kisvárosban: Denderleeuwban élt. A település senior baráti köre évről-évre megszervezte Champagne-túráját, volt, hogy egy évben többször is. Az őszi kirándulást rendszerint a Chamapgne Dayhez – október harmadik pénteki napja – igazították. Ezen vettem részt én is 2014-ben és 2015-ben. Az ár rendkívül kedvező volt (87 euró), köszönhető ez annak is, hogy az önkormányzat támogatta az utazást. (Igen, van ilyen, nem viccelek!) 

Henri Maillart Pincészete, Chamery

A program mind a két évben hasonló volt:

  • Indulás korán reggel.
  • 8:00-kor reggeli a parkolóban. Friss, belga péksütemények (pl. croissant, csokis párna) és kávé. (Az önkormányzat ajándékaként!)
  • Pince látogatás és kóstolás, közben öt fogásos ebéd, egy elismert séf éttermében.
  • Kulturális program.
  • Vacsora a benzinkúti önkiszolgáló étteremben.

Rózsaszín, babapiskóta-jellegű borkorcsolya. Több pincében is ezzel kínáltak minket, de azóta sem láttam sehol.

Életem első Champagne-túráján koncentrálok a borász bemutatójára.

A Belgiumban élő hollandok igazán különleges útitársnak bizonyultak. Odafele visszafogottak voltak és szótlanok. Az ebédnél már sokkal oldottabban viselkedtek, köszönhetően a korlátlan bor és pezsgőfogyasztásnak. Visszafele pedig már teljesen felszabadultak és közvetlenek voltak. Kedves gesztus, hogy amikor másodjára voltam, akkor tombolát is sorsoltak.

“Le Caveau” Étterem, Cumiéres

Lazac tésztabundában, salátával

Rozé kacsamell

Champagne sorbet

Utolsó előtti fogás: saláta brie sajttal

Desszertválogatás

Champagne-sorakozó

A felkeresett pincészetek közül a kedvencem Daniel Etienne-é lett. Azóta is szorgalmasan követem a tevékenységét a közösségi média felületeken. A Marne-folyó partján taláható pince Cumiéresben van. Nemcsak az italokat tárolják és értékesítik itt, hanem panziót is üzemeltetnek. A szobákból csodálatos kilátás nyílik a folyóra és a szőlőültetvényekre. A borász vidám és kedves, ha kell szabjával csapja  le a champagneos üveg tetejét. Daniel feleségével közösen irányítja a családi gazdaságot, chamapagne mellett mandulalikőrt is készítenek. Büszkeségük a Pinot Noir alapú, Chardonnayval házasított rosé champagne, amely komoly szakmai díjban részesült.

Daniel Etiennel

Folyik a champagne!

Jöjjön még egy-két érdekesség:

  • Minden champagne pezsgő, de nem minden pezsgő champagne.
  • A champagne száraz és kész, édes peszgőt ezen a vidéken ne keress!
  • A champagne Magyarországon túlárazott, a kisebb borászatokban 13-14 eurótól indulnak  champagneok.
  • A Champagne-vidéken élelmesek, a pezsgős dugót fedő, fém kupakokat 1 euróért árulják.
  • A jó ital nem árt meg! A második túrán 11 pohár champagnet ittam, és még a fejembe sem szállt.
  • A champagne nemzetközi napját – #champagneday – minden évben október harmadik péntekén tartják.
  • A champagne-t a repülőn buborékos fóliában szállítottam.
  • A Marne-folyó partján állva úgy éreztem magam, mintha Az élet ízei című filmben lennék.

Dom Pérignon sírja Hautvillersben

A templom kívülről

Jómód: a belga utastársaim pincészetenként ilyen raklapokkal pakolták meg a buszunk csomagtartóját.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!