Miyajima: az álomsziget

Hiroshimából tömegközlekedéssel és komppal átutaztunk Miyajima szigetére. Ez a kis sziget számomra egy észak-olasz kisváros Varenna hangulatát idézte. Gyönyörű szép kék tengerével, homokos partjával, szabadon kószáló őzikéivel, szűk utcácskáival teljesen elvarázsolt. Miyajima évezredek óta szent hely, jelentése „szentély sziget”.

A shintó szokás szerint itt sem szülni, sem meghalni nem szabad, sőt sokáig a fákat sem lehetett itt kivágni. Gyönyörű fás-bokros, ligetes a terület. A sziget legfontosabb shintó szentélye az Itsukushima.

A komplexum ötvenöt kisebb szentélyt, templomot és egyéb épületet foglal magába. Tulajdonképpen cölöpökön áll a tengerben, ezért nem mindegy, hogy apálykor vagy dagálykor látjuk.

A szentélycsoport mellett a tengerből magasodik ki az egyik legnagyobb japán torii kapu, csodálatos látvány.

A szigeten végre kószálhattam kicsit a tengerparton, gyűjthettem kagylócskákat, meg homokot. Hiroshimában már bemerítettem a kezem a tengerbe, és találtam két kagylócskát is, de ott úgy le volt betonozva, mint nálunk a Duna-part.

A nap során komolyabb gasztronómiai élményeim voltak, mint előtte. Útközben szintén nasikat ettem, a vasútállomáson végre natúr mogyorót is kaptam, valamint megpróbálkoztam egy sajtos keksszel, ami valójában édes keksz volt, sós-sajtos krémmel töltve (többször tettem rá utalást, hogy Japánban semmi sem az, aminek látszik).

Miyajimán sok utcai árus volt. Az egyiknél megkóstoltam a nyársra húzott zöldségekkel, szójaszósszal ízesített polipot, tintahalat és aszparáguszt is. (Egy utastársam polipos pálcikája meggyőzött, aztán tintahalasat vettem magamnak, hozzátartozóknak meg aszparáguszost.)

Ezután pedig sült gesztenyét ettem. Pinponglabda nagyságú gesztenyék voltak, igazán édes, finom ízzel. Ez még az olasz gesztenyénél is nagyobb volt, ilyen óriás szeműt még életemben nem láttam. A bazársoron vaslapon sütött osztrigát is árultak, de ezt kihagytam.

Miyajimán talán csak két órát töltöttünk – szívem szerint én maradtam volna még -, majd visszamentünk Hiroshimába. Komppal, vonattal és taxival értünk el a belvárosi szállodánkig. A kompon sört ittam.

Az állomáson megkóstoltam az epres tejet, ez is a Meiji terméke. A szállodában elvileg működött egy olasz étterem, de este zárva volt.Vacsorára ezért a közeli bolt élelmiszereiből választottam. Panírozott csirkefalatkákat, fekete szezámos rizzsel, meg spagettit. Szilvabort kortyolgattam lefekvés előtt.