A ryokanban hideg reggelre ébredtünk, de szerencsére a japán mellett “japános” kontinentális reggeli is várt minket, bizony nagy kő esett le a szívemről amikor ezzel szembesültem.
Milyenek voltak ezek a reggelik? Korábbi beszámolóimban ígéretet tettem arra, hogy részletesebben is beszélek róluk. Általában mini főtt virsliket, vékony főtt vagy sült bacon szalonnát, és valamilyen főételt – chilis bab, leves, tésztasaláta, sült krumpli – is tartalmazott. Ezenkívül tojást, főtt, rántotta, vagy tükörtojás formájában. (A tojásnak más színe volt, mint itthon.) Mini vajakat és dzsemeket, péksüteményt. Esetenként müzlit és/vagy búzapelyhet. Zöldségeket, salátákat, gyanús önteteket. Gyümölcsöket és gyümölcssalátát. Tejet, kávét, paradicsomlevet, narancslevet.
A legnagyobb gond talán a péksüteményekkel volt. Volt, amikor még pirítósnak kinéző kenyérrel is találkoztunk, de általában édeskés péksütik közül lehetett választani. Ebben a szállodában főként. Elég érdekesen hatott a briósszerű buci a tükörtojáshoz, itthon nem hiszem, hogy vegyíteném őket. Szerintem a legjobb reggelik Tokióban voltak, ott már a lapkasajt is megjelent a kínálatban (így még életemben nem örültem lapkasajtnak), és a leveles tésztás-lekváros sütemény is.
Párszor furcsán nézett ránk a személyzet, hogy mennyit eszünk, azonban 1-2 mini virslitől nálunk egy bölcsődés sem lakik jól. A japán ételek szeparálva, külön asztalsoron voltak, de általában a helyi lakosság is a „mi” reggelinket választotta, igaz, legtöbbször kevertek mindent-mindennel.
Mindenesetre ezek a reggelik voltak azok, amelyekkel az éhségemet csillapítani tudtam. Kísérletezni nem nagyon mertem, de azért néhány dologgal, például a csírával azért megismerkedtem.
A reggeli elfogyasztása után a város felé vettük az utunkat. Az Ashi-tó türkizkék vízén egy háromszintes turistahajóval értük el a túlpartot, miközben az “öreg hölgy”, a Fuji látványa is elénk tárult. Ekkor még tisztán látható volt.
A tópartról drótkötélpályán, kabinos felvonóval jutottunk fel a kopár, egykor vulkánként működő Komagatake hegyre. Közben a látványban gyönyörködtünk. A hegy tetején (1327 m) egy shinto szentély áll, szerzetesek árulják benne a csecsebecséket.
Fenséges panoráma fogadott odafent, szerintem filmbeillő.
Tudnék egy ilyen helyen pihenni, természetesen ha nem lenne tele turistákkal. A hegyen még ma is működnek hőforrások, vannak gázkitörések. Utólag értesültem róla, hogy a turistáknak lehetőségük van arra, hogy egy gázmezőt körbesétáljanak, ami erős kéndioxid kibocsátása miatt nem csak büdös, hanem veszélyes is. A hely egyébként nagyon híres a fekete tojásról, amit a forró vízben megfőznek, és a vegyületek hatására megfeketedik. A hiedelem szerint ez hét évvel megnöveli az emberi élet hosszát. Erről ismét csak itthon hallottam.
A Komagatake-ről szintén kabinos felvonóval ereszkedtünk le, a parkolóban várt minket egy busz, ami felvitt a Fuji ötödik állomásához. Ez a szerpentines úton nagyjából egy órát vett igénybe. A helyszínen csak fekete vulkanikus kőzet, és nagy sivárság várt minket, Fujisan ekkor már rég ködbe burkolózott. Tíz percet töltöttünk itt, majd Tokió felé vettük az irányt. (A magam részéről kihagytam volna a Fujit, mert már a Komagatake-ről látszott, hogy a szent hegy elrejtőzött, 5-10 perc ottlétért két órát buszozni szerintem sok.)
Tokió felé útközben egy nagy bevásárlóközpontnál álltunk meg, amelynek példátlanul tiszta volt a mosdója. Tömve volt ételárusokkal, sőt még pékséggel is rendelkezett. A pékségben a vásárlás szertartása érdekes volt. Elsőként kaptunk egy tálcát, amire csipesszel rátettük a kiválasztott süteményt, a pénztárnál pedig becsomagolták, természetesen kézzel nem érintették. Boldogsággal töltött el, hogy végre megint valami ehető élelmiszerhez jutottam.
Tokióban a Shiba Park Hotelben szálltunk meg, ami a Tokió Torony szomszédságánál található. A torony az Eiffel-torony Japán nagytesója. 333 méter magas, a világ legmagasabb acél tartószerkezete. (Tokióban egyébként van igazi Szabadság-szobor is, na nem a New York-i, hanem a párizsi mása, és Disneyland is. Szóval ha elmész Tokióba, az olyan, mintha mindenhol jártál volna.: ) )
A környéken rengeteg bolt és gyorsétterem volt, mi vacsorára egy sarki Subway indiai tekercsét választottuk.