A japánról szóló bejegyzéseknek több funkciója van. Azon túl, hogy szeretném rögzítettem az emlékeimet, ízelítőt kínálok a különleges szigetországból, természetesen a gasztronómiát előtérbe helyezve.
Tizenegy napos társas körutazáson vettem részt Japánban 2010 október vége, és november eleje között. Egyik nagy álmom teljesült, hiszen Japánhoz már évek óta kötődöm. Beleértve a kultúrát, lakberendezést, vallást, hagyományokat, öltözködést, gésákat és szamurájokat.
Amíg másnak például Amerika, addig nekem Japán és India a mindenem (persze nem mondom, hogy nem korzóznék egyet New York Cityben, ha alkalom adódna rá!) Ez a szerelem már tinédzser korom óta tart.
Háromnegyed évig készültem az útra, és egészen addig nem akartam elhinni, hogy sikerül, amíg fel nem szállt velünk a gép. Az izgalmat még fokozta, hogy Japán volt az első olyan utazás, amikor Európán kívül utaztam.
Rendkívül kíváncsi voltam, hogy miképpen lehet kibírni egy hosszú repülőutat és arra, hogy milyen ételt szolgálnak fel?
A FinnAir járatával utaztunk, nagyon megbízható társaság. Meglepődve tapasztaltam, hogy főként olaszos hatás jelentkezett felszolgált ételeiknél. Ez az olaszos hatás egész utazásunk alatt elkísért.
Budapest-Helsinki járaton (körülbelül 2,5 óra hosszú repülési idő) pestos-csirkés melegszendvicset szolgáltak fel, finom gyümölcslevek és forró italok társaságában. A Helsinki-Osaka járaton (10 óra hosszú) pedig zöldséges csirkét rizzsel (némi ázsiai beütéssel), ciabatta jellegű zsemlécskét, vajat, sajtot, sós kekszet. Tzatziki-szerű salátát, ázsiai tésztasalátát szójaszósszal és szárított algával. (Itt volt az első találkozás az algával, ami aztán rendszeressé vált, de én galád módon nem barátkoztam vele ezután sem.)
A legérdekesebb a Sachernek nevezett mini torta volt, ami mindenre hasonlított, csak nem arra, amit Sacher tortának nevezünk. A hosszú út vége felé szintén egy olaszos melegszendvicset kaptunk, így az első napon nem volt különösebb gondunk az étkezéssel.
Helsinkiben pár órát várakoztunk, és engem nagyon megfogott a finn reptér. Hihetetlen finomságokat árultak (lekvárok, halak, sajtok, gyönyörű bonbonok) és szép ajándéktárgyakat.
Volt hangulatos söröző is. Nem tudtam megállni: én is felhörpintettem egy korsóval, rendkívül finomak a finn sörök, akkor is, ha magyar szemmel nézve magas az áruk. Szívesen elmennék egyszer Finnországba is, engem már a reptér is meggyőzött. Tele volt minden Múminnal, a kedves kis mesehőssel, hogy a Mikulásról már ne is beszéljünk.
Visszakanyarodva az utazáshoz: az időt játékkal, alvással, és olvasással töltöttem. A legjobb élmény pedig a “Szex és New York 2” finn feliratos verziójának megtekintése volt. Tényleg vannak nagyon hasonló szavaink. Sokszor eszembe jutott az utazás ideje alatt, hogy most olyan vagyok, mint Samantha, és jót nevettem. A repülőgép mosdója kulturáltabb volt, mint az itthoni vonatokon szokott lenni. Az utaskísérők keze viszont elég borzasztóan festett.
Pár tanács hosszú utazásra indulóknak:
Érdemes egyszer-kétszer felállni, megmozgatni a végtagokat. Kényelmes ruhában javasolt utazni, és mindenről feltételezni, hogy fém lehet benne (Ferihegyen udvariatlanul megmotoznak , inkább vedd le azt a cipőd is, amire azt hiszed, hogy bőr és gumi, én sajnos nem vettem le…). A hosszú repülés alatt hideg van, adnak takarót, de azért nem árt, ha van kéznél egy plusz pulcsi is. Inni és inni kell, mert a repülés dehitratál. Jól jön szemcsepp is. Vittem magammal, a napszemüvegemet a Ferihegyi átvilágítós procedúránál ottfelejtettem, így aztán Japánban vettem Visine-t, ami kámforos volt. Sok mindennel jártam úgy, hogy nem az volt, aminek látszott…:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: