Talán mondhatom, hogy a kiotói szállodánk reggelizője tetszett a legjobban. Nemcsak azért, mert elegáns volt, hanem mert a japán reggeli részlegen egy séf pálcikával sütötte a tojást.
A szállodában és az utcán is egyaránt lehetett látni kimonóban járkáló hölgyeket, főként idősebbeket. Kiotó nagyváros mivolta ellenére (1,5 millió lakos) magában hordozza a tradicionális japán stílust, hangulatot. A reggeli elfogyasztása után elsőként a Sanjusangendo templomot kerestük fel. Ez a hely nem más, mint a szobrok temploma.
Itt található az ezerkarú Kannon szobra, amit ezer darab Buddha szobor vesz körül. Gyönyörű faépület, még gyönyörűbb faszobrokkal. A shintó templomoknál végigcsináltam a tisztálkodási szertartást, más néven miszogit. Ez a száj és a kéz rituális megtisztítását jelenti. Itt pedig füstölőt gyújtottam, valamint húztam egy szerencsecsomagot is.
Utunkat ezután Nara irányába vettük, busszal egy órányira volt.
A buszon különböző nasikat csemegéztünk. Vettem egy nagy csomag mogyorót. (25-30 dkg lehetett, de ez ott óriásnak számít. A mogyorószemeket kb. ötösével kis zacskóba csomagolták, a kis zacskókat meg nagy zacskóba. Volt algalevélbe csomagolt mogyi, algadarabkákkal megszórt, meg csanamusira hajazó, fűszerrel bekent, sima gabonaféleséggel keverve, meg külön ez a szójás gabonaféleség. Jól elszórakoztunk vele, és megállapítottuk, hogy mire az ember a kis zacskókat mind kibontja, már el is múlik az éhsége.
Ropogtattunk szójaolajban kisült chipset (6 dkg-s kiszerelésben árulták), meg egy-egy falat mandulás Meijit is bekaptunk. (Európai ízeket idéző csokoládé, ilyet hoztam ajándékba is.) Ittuk hozzá a méregdrága csökkentett cukortartalmú kólát. (Más kérdés, hogy van egy kis mogyoró-allergiám, kólát itthon alig iszom stb., de már mindent megettem, megittam volna, csak jó íze legyen…)
Nara egykor még fővárosként is funkcionált. Az ősi város történelmi műemlékei az UNESCO Világörökségének részeit képezik.
Az 1200 szabadon kószáló őzet számláló parkon át – a shintóban az őzek az istenek hírnökei -, jutottunk el Japán leghíresebb templomához, a Todai-ji-hez. A templom a világ legnagyobb faépülete, ami a 10 méter magas bronz Buddha szobor, a Daibutsu köré épült. A szobor Japán legnagyobb és a világ egyik legnagyobb Buddha ábrázolása. Természetesen itt is van „megvilágosodási” hiedelem. A templom egyik fa oszlopában van egy a szobor orrával megegyező méretű lyuk. Úgy tartják, hogy aki ezen átjut az megvilágosodik.
A templomban és a templom előterében, valamint a parkhoz vezető ösvényen is óriási bazársor van. Itt aztán mindent lehet kapni, ami őzikével vagy Buddhával kapcsolatos. Nara modern címere egyébként az őzagancsú gyerek Buddha, ami számomra nagyon furcsának hatott. A park bejáratánál az őzcsemegék mellett szójaszósszal leöntött sült rizsgolyókat is árultak.
Ebből én is vettem és azt mondom, hogy egész ehető volt. Az őzcsemegét kihagytam, mert az amúgy szelíd őzek teljesen rágerjednek és letámadják, akinél látnak. Csoportunk tagja volt egyébként „öreg néne” is, aki az éhes őzeket etette fagylalttal és egyéb csemegékkel.
A parkból a Kasuga Taisha szentélybe látogattunk. Itt még shintó esküvőt is láttunk. Rendkívül drága és díszes szertartás, a házasulandó pár a kamik (szellemi “hatalmasságok”, amik, vagy akik tiszteletére a szentélyeket állították) előtt mondja el az esküt.
Tradicionális öltözék jellemzi ezeket az esküvőket, nem csak az ifjú pár, hanem a násznép is „népviseletet” ölt. Az eső ellenére – sajnos ezen a napon nagyon esett az eső -, lelkesen bámultuk a násznépet, amíg a templom segédei el nem küldtek minket.
Egyik kedvenc filmem az Egy gésa emlékiratai. Innen ismertem a 4 km hosszú vörös torii kapusort, amely a Fushimi Inari szentélynél található. Sajnos a rossz időjárás miatt kevésbé tudtam átélni a helyszínt.
A parkolóhoz vezető bazársoron ezúttal egy gésát ábrázoló porcelánbabával lettem gazdagabb. Késő délutáni programként a Gion negyedben a maikók – vagyis a gésatanoncok – megtekintése volt meghirdetve. A maikók hat óra körül mennek a teaházakba. Ezt az időjárás, és a vizes ruhám miatt kihagytam. Igazándiból nem maradtam le semmiről, mert a maikók taxival jöttek. Amikor az autó a piros lámpánál állt, akkor mentek oda merészebb útitársaink lefényképezni őket, aminek a gésa-jelöltek nem igazán örültek.
Melegebb ruhát öltve szintén a Meki lett a vacsorázási célpont, csak ezúttal a bevált sajtburgert és hamburgert választottuk.
( A hamburger 100, a sajtburger 120 yenbe került, ami a mi árainkkal megegyező.) Az utcában lévő élelmiszerboltokba, valamint egy számomra nagyon izgalmasnak tűnő drogériába is betértünk. Itt közel egy órát töltöttem el.
Csodálva néztem, hogyan ötvözik a keleti és a nyugati orvoslást. A rengeteg kozmetikummal, szépségápolási termékkel és kellékkel pedig alig bírtam betelni. Sok-sok újdonságot találtam. Itt is megnyilvánul, hogy mennyire adnak a japánok a szépre, a harmonikusra. Az általam próbált kozmetikumok mind jónak bizonyultak.
A drogériában a szárított polip és halchips mellett ehető nassolnivalókat (kekszeket) is találtam, meg óriási kiszerelésű rizst is.
Az éjszakát szintén Kiotóban töltöttük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: